2012. október 22., hétfő

Gipsy camp


Valahányszor arról mesélek valakinek, hogy milyen itt Londonban az élet, áradozom és imádom, de tényleg. Heves szerelemmel égek London iránt. Viszont azt azért tudnotok kell, hogy 14 magyarral együtt élni nem fenékig tejfel. Arról nem is beszélve, hogy mindenkinek leesik az álla, ha megemlítem, 3 szobatársam van és az egyik ezek közül egy fiú. Igen, mi így négyen lakunk egy nagyjából 5×3 méteres szobában. Három ágyon, egy szekrényen, két komódon osztozva. Minden létező felületen száradó törölközök, ruhák, bőröndök, flakonok, dobozok, cipők, papucsok, kabátok, könyvek, bögrék, tányérok, wc papír és esernyő hegyek. Mint egy cigány tábor. A függönyt kb. 3 hónapja nem lehet elhúzni, így nappal is teljes sötétségben élünk.
A csajos ágy két összetolt ágyból áll, így aki másnap off-os az kerül mindig középre a lukba, hogy másik kettő nyugodtan alhasson. Ma én aludtam a lukban, gyanítom, hogy ma este is én fogok. Viszont ma cuki voltam és reggel azzal indítottam, hogy kimostam az ágyneműket, körbeaggattam a lakás össze létező szabad radiátorára és a szoba még nem foglalt pontjaira, hogy estére megszáradjanak. Így most a szoba bár úgy néz ki, mintha bombát robbantottak volna benne, legalább friss, illatos mosott ruhákkal van tele.
Azt is el szeretném mondani, hogy 4-en vagyunk, de a szobához csak két szobakulcs és 3 bejárati ajtó kulcs van, így az egyik ablak gyakorlatilag soha sincs bezárva, mert néhányszor bizony azon keresztül közlekedünk. Van mindegyikünknek már olyan sztorija, hogy bazdmeg nem hagytatok kulcsot a bögrében (az egyik szobakulcs mindig a konyhaszekrény legfelsőbb polcán lévő, jól hátra eldugott sárga bögrében található, csak hogy tudjátok), így kénytelen voltam bemászni az ablakon, majd újból kimászni, mert pisilnem kellett és éhes is voltam, majd újból visszamásztam, mert a konyhában ment a party és nem akartam kint maradni. Két hetente egyszer tutira kap mindegyikünk egy olyan sms-t, hogy: bazdmeg, hol a kulcs a bögréből. Persze kiderül, hogy vagy a landlord vitte el, vagy valaki bulizni volt és ő vitte magával, de olyan is volt, hogy bezártuk a szobába.
Közben szerényen próbáljuk ám csinosítani a cigány tábort. Van már bárányos naptárunk, három részből álló tükrünk, egy éjjeli lámpánk, két nagyon finom illatos gyertyánk, egy régi térképnek álcázott poszter, ami igazából csomagolópapír. Ezek fontos részei a szobánknak, még akkor is, ha teljes sötétségben élünk. Ma tervezem, hogy veszek még egy posztert O.-nak, mert tegnap volt a névnapja, és mivel jövőhét hétfőn elköltözik tőlünk a fiúnk, így O.-nak végre lesz külön ágya, tehát lesz mi fölé kiakasztani, vagyis kibluteckelni a posztert. Egyébként teljesen felfoghatatlan, hogy ModellZs. kiköltözik tőlünk, komolyan olyan lesz az életünkben, mint egy apró csoda. Nem kell többé senkinek sem a lukban aludnia, vagy hallgatnia a nagyokos szövegelését. Igen, mindegyikünknek egy kicsit tele púpja vele. De szerintem ez csak a nagyon szűk helynek tudható be.
Most viszont megyek, mert vissza kell vinnem a könyveket a könyvtárba. És posztert is kell vennem O.-nak. És lehet, hogy randizom J.-vel (aki nem John).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése