2012. október 2., kedd

Travelcard


Itt tartózkodásom alatt most másodszor vettem travelcardot, mert egy részről kurva drága, más részről viszont bárhova eljutok busszal, ahová csak akarok, így hatalmas pénzkidobásnak tartom, viszont ha azt veszem, hogy ma életemben először utaztam DLR-en… hát… mesélek, jó?
A DLR voltaképp gyorsvasút, ami a föld fölött közlekedik, tehát mindent látsz belőle, viszont nem vezeti senki. Ügyes, mi? Érdemes pl. Greenwich-be azzal menni, mert átvisz Isle of Dog-on, ahol megcsodálhatod a csatornákat, a felhőkarcolókat, hogy aztán elvessz a vidéki Angliában, amint Greenwichbe érsz. Mert menthetetlenül ez történik veled, amint kilépsz a megálló kapuján. Apró házak, picinyke boltok, olyan mint egy színes-illatos cupcake, csak bele tudnál harapni, helyette viszont kortyokban nyeled azt a csodálatos esszenciát, amit Greenwich nyújt feléd. Cutty Sark kecses alakja bukkan fel a sarkon, titkos alagúton átsétálhatsz a Temze alatt a szomszédos Isle of Dogs-ra. Royal Navy Collage, egyszerűen kihagyhatatlan, a csodaszép dísztermével és a gipszberakásos kápolnájával. A Collage területéről kilépve egyből Dickens egyik kedvenc söröző helyébe botlasz. Stílszerűen a Temzére néz, mellette Nelson admirális kackiás szobra.
Van itt a Királynőnek is rezidenciája, közvetlenül a Tengerészeti Múzeum mellett, a kertjében már éppen bontják az olimpiára felállított ideiglenes stadiont. Ez persze nem akadályoz abban, hogy felmássz az Obszervatóriumhoz, hogy te is átlépd a nullát. Hozzáteszem, nagyjából minden nap átlépem, ugyanis Stratforban ahol lakunk pont a buszállomáson keresztül vezet a meridián. Ohhhyeah. Aztán piac, ahol a kütyütől, a mütyüig minden megtalálható. (Bab, kapsz tőlem egy fülbevalót, megint!) Édes piciri palacsintákkal megfejelve.
Majd gyors vágta a DLR-hez és metrózás tova Hampstead-be, hogy végigsétáljunk a Vale of Heath-en. Kutyákba botoljunk és svéd pasival tereferéljünk a “csodálatos” angliai időjárásról. Megtudjuk, hogy 1730-ban hol volt a helyi fogda, hogy hol lakott a híres indiai író, Tagore. Aztán egy Oxfamba betérve megvegyem a világ egyik legfurcsább Harry Potter kötetét. Előző nap pedig potom pénzért életem első kemény fedeles DW kötetét. És a hajamat is befestettem valahogy közben, a fene sem érti mikor és hogyan. Arról nem is beszélve, hogy fáj mindenem, de az offjaim felbecsülhetetlenek, azt azért tudjátok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése