A hideg buszon való ücsörgéstől megint sikeresen felfáztam, az antibiotikumtól, amit szedek rá, megy a hasam és gyenge vagyok, ma megint kioffoltak, így buzikevés pénzem lesz jövőhéten és a tetejében ma reggel megtámadott egy részeg.
Nah, milyen vagyok? Egy mondatba tudtam sűríteni a mai nap kedves nyalánkságait. Őszintén régen indult ennyire szarul a napom. Hatszáz réteg ruhák vagyok képes magamra venni, már E. is csak nevet, ha megpróbál kihámozni a bodyk, pólók, pulóverek halmazából, és még így is képes vagyok felfázni. Gyűlölöm a hideg buszokat, lefagy a lábam, a kezem és közben érzem, hogy a légkondik nyomják az arcomba a hideget. Arról nem is beszélve, hogy felül a buszra a tetűláda, kinyitja az ablakot, majd leszáll a következőnél. WTF? Szeretném ezeket az embereket beterelni egy nagy szobába és egész nap hideg levegőt fújatnék az arcukba… és még sok ezer válogatott kínzásoknak vetném alá őket, amik közül ez volt a leggyengébb.
De igazából ott kezdődik, hogy egész éjjel nem bírtam aludni, mert rosszul vagyok az antibiotikumtól és az újonnan beszerzett zúzódásaim is kegyetlenül fájnak. Igen, tudom, tisztában vagyok vele, hogy roppant mód ügyetlen vagyok, nagyjából egy 2×2-es gumiszobában lenne a helyem, hogy ne tudjak elesni, vagy megütni magam. Fosul aludtam, nah. Erre reggel, mikor kómásan támolyogtam ki az Elm utcából, rám akaszkodott egy részeg csávó. Először csak dumált hozzám, majd mikor ignoráltam, elkezdett rángatni és ölelgetni. Először csak tanácsoltam neki, hogy hagyja abba, majd emelt hangon felszólítottam, hogy ne nyúljon hozzám. Néha magam is meglepődök, mennyire összeszedett tudok lenni stresszhelyzetben. Végül mikor mindezek ellenére sem hagyta abba a taszigálást, üvöltözést, közöltem vele, hogy na, most fogom felhívni a rendőrséget. Látszott rajta, hogy nagyjából egy másodpercre kijózanodott, ami éppen elég volt nekem arra, hogy megszabaduljak tőle, kezemben fegyverként szorítva a telefont.
Ezek után remegő kézzel-lábbal felszálltam a jéghideg buszra, kapucni felhajt, kesztyű felvesz. Esküszöm nem is a kinti hideg miatt kell felöltözni, hanem hogy a buszon ne képződjenek rajtad jégcsapok. Éppen készülődöm a leszálláshoz, mikor felhív Mike a szállodából, hogy ma mégsem kell mennem… Nem szentségel, nem kiabál… rezignáltan átsétál az úton, a hazafelé tartó buszhoz… majd számol… aztán szentségel… Kezdem megszokni, hogy 3 napot dolgozom a héten, random. Ehhez az állapothoz csak a pénztárcám nem tud hozzászokni, szóval kezdünk összeveszni, mert folyton üres, én meg folyton éhes. De nem baj, mert holnap jön a fingatós hétvége, mikor majd jól nem fogok tudni végezni a szobákkal időre, izzadtan, koszosan fogok este beesni E.-hez, hogy aztán megint csak aludni lássam. Szép az élet.
Update: De legalább hull a hó és meg is marad. Itt kint a nagy, ködös, esős Albionban H ó H ó H ó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése