Mivel még mindig nem tértünk vissza a nagyon busyk vagyunk állapothoz, így drága főnökeim hoztak egy szabályt, miszerint mindenki csak négy napot dolgozhat a héten. Így eshetett meg az, hogy múlt héten megint csak 3 napot tölthettem el E.-vel, aztán egy napot dolgoztam és most a jól megérdemelt 3 napos offomat töltöm, hogy aztán ismét hétvégén szívjak. De azért nem rossz ez, leszámítva, hogy nincs pénz, viszont van végre közös offunk O.-val, amit már idejét sem tudjuk mikor volt. Én speciel nem emlékszem rá. Persze olyan volt, hogy hétvégén mindketten szabadok voltunk, de nekem minden hétvégén szabadfoglalkozású, kötött programom van E. személyében, szóval az eleve kiesik. Holnap viszont valóban közös offunk lesz, ami egyet jelent Camden-nel és a Twinings múzeummal. Már nagyon várom, remélem nem fog esni, mert most istenes jó idő van, leszámítva azt, hogy meglepetésszerűen beborul és esik. Anglia, Anglia te csodás.
Hétvégéink a szokásos mederben zajlanak, sok kajával, filmmel és beszélgetésekkel megfűszerezve. Vasárnap pl. képeket nézegettünk, hogy merre jártam már a világban. A Coachsurfingtől látványosan kiakadt. Nem fért a fejébe, hogyan is választhatok random ismeretlen embereket a netről, azért hogy náluk lakjak napokig. Mert mi van ha kéjgyilkos, vagy egy dühöngő őrült. Mondtam neki, hogy ez a lehetőség fel sem merült bennem, én megbízom az emberekben, amit ugyan lehet, hogy rosszul teszek, de még nagyon nem nyúltam mellé. de
Közben pedig a netről leszedett angol-magyar szótárral szórakozott, a dupla mássalhangzók csodája. Meglepő, de nem igazán hallja az “s” és az “sz” közötti különbséget, a “gy” és “ty” vicces, a “cs” hála török apukájának tökéletesen ki tudja ejteni (Zsebemben sok almám van = Çebimde çok elmam var). A nyelvtörőinkkel teljesen sikerült kiakasztanom, pedig csak a sárga bögréset és a pocakon pöckölt pockot tudom. Ausztrál Tom és az ő “jól esett” magyarázatának többször is nekifutottunk, mire borzasztó nagy elképedéssel végre megértette. Viszont a bulldog=boldog továbbra is a kedvenc szavaink egyike.
És persze Game of Thrones még mindig. Pedig lassan már a végére érünk. Nagyjából minden részt úgy fejezünk be, hogy nyüszít: Könyörgök, mondd, hogy Joffrey meghal… könyörgöm… könyörgöm… Én pedig igyekszem hajlíthatatlan maradni, miszerint nem árulok el semmit előre. Eddig egyedül Ned Stark halálát árultam el, mert szerintem arra egyszerűen nem lehet felkészülni. És ha már itt tartunk, arra ő sem tudott magyarázatot adni, hogy hogyan is lesz Eddard nevének becézett, rövidített változata: Ned. Aki tudja a megfejtés, könyörgöm árulja el, mert hülyén fogok meghalni. Közben pedig trenírozom: ne kedvelj meg senkit, ne bízz senkiben. Csak az a baj, hogy már most tudom, a kedvenc szereplői a következő évadban sorra fognak hullni… Nah, ezért is utállak tiszta szívből George R. R. Martin. Viszont remélem ezzel sikerül E.-t újból rávennem, hogy olvasson. Ugyanis azt tervezem, hogy megkapja tőlem a 3. részt könyvben, hátha győz a kíváncsiság és még a sorozat megjelenése előtt elkezdi olvasni.
A közbeiktatott szünetben, amíg várunk a GOT folytatására, Sherlock-ot fogunk nézni. Kíváncsi leszek mit szól hozzá, mert brit sorozat, ő meg utálja a brit sorozatokat. Doctor Who pl. nagyjából soha sem fog terítékre kerülni, hiába sorakoztatok fel mellette minden érvet, a válasz akkor is nem. Pedig szerintem alap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése