E. piszok nehéz kirángatni a komfortzónájából, de mikor mesélem neki, hogy itt és itt jártam, akkor tétován rámondja, hogy akár mehetnénk legközelebb együtt is. Természetesen tudom, hogy nem gondolja komolyan, viszont Camden-re még ő sem tudott nemet mondani. Bár ettől függetlenül még mindig nem értem mi ez a hatalmas fellángolás Camden körül, attól eltekintve, hogy bagóért lehet szuveníreket venni és millió ember hömpölyög az utcákon igazából semmi különleges nincs benne. Komolyan. Simán elhiszem, hogy ez előtt 20 évvel ez egy tuti kúl helynek számított és a punk melegágyának, de azóta csak egy gagyiba hajló piac lett belőle.
Viszont van gulyás és lángos. Így aztán első körben mindent megnéztünk, a béna árusokat, a tetoválószalonokat és a potom pénzért pólókat árulókat. Majd magyar kifőzde halál csípős gulyással és tejfölös, sajtos lángossal. E. a gulyást imádta, bár elég durván fűszeresnek találta, bevallom én is. Tetszett neki a magyar veknis kenyér, viszont a nagy tányér gulyás elfogyasztása után csak egy fél tejfölös, sajtos lángost tudott letolni. Szerinte egyszerűen iszonyú nehéz és borzasztóan intenzív ízű kaják a magyar ételek, amihez nincs hozzászokva. Ezek után kiakadt, hogy hogy a fenébe lehetek ilyen kicsi és vékony, ha az elmondásom alapján nagyjából minden kajánk ilyen. Erre nem igen tudtam mit felelni, mivel én lángost nem ehettem és a kb. a gulyást egy fél óra múlva már el is felejtettem, tehát ennek megfelelően betoltam egy nagy doboz kekszet hazafele menet, fél liter kólával megfejelve. Majd mikor hazaértünk és anyukája kijelentette, hogy kész a csirke, kérünk e? Én voltam az első, aki jelentkezett, hogy éhes. Komolyan, néha nekem kínos, hogy mennyit eszem.
Persze azt is el kel mesélnem, hogy kaptam vásárfiát, egy gyönyörű Doctor Who-s pólót, ami egyszerűségében is gyönyörű. Mindig is erről álmodoztam, hogy lesz egy szépséges DW pólóm, de valahogy senki sem hallotta meg a kívánságomat csak E. vagy igazából az Univerzum. Bár az Univerzum azért igen csalfa jószág, mert hetek óta pénzt is kérek tőle, de azt valahogy mégsem hallja meg. Jó mondjuk ez így nem igaz, mert csütörtökön úgy fogtam a takarításba, hogy bazzeg, ha most nincs borravaló, akkor estére nincs pénzem kaját venni, éhen halok és megdöglöm. Erre az első szobában 5 font, a másodikban 10 font, a harmadikban és a negyedikben 5-5 font. Szóval az éhenhalás elnapolva, Univerzumnak óriás pacsi küldve. És most DW póló is. El vagyok kényeztetve kedves Univerzum, de azért még van mit javítanod az imázsodon. Csak úgy mondom.
E. pedig kapott egy fasza szürke sapkát, ami sokkal jobban áll neki, mint az előző borzadályok, amitől nekem a hajam hullott, neki meg idétlen tökfejet csinált. Bár mondjuk a mostani sapkában is tök feje van, de legalább cuki. Különben is az én tököm, szóval akár bohócsapkát is hordhatna, az is cuki lenne. (Jó, mondjuk ezt ne próbálja ki, mert nem gondoltam komolyan.) Hazaérve maratoni Game of Thrones nézésbe kezdtünk, ami nekem irtó vicces, mert minden részt láttam, tudom mikor, mi jön, kinek kell drukkolni, ki lesz érdekes, ki kevésbé. Ő pedig izgul, kérdezget, szentségel, ha valami olyan történik, amire nem volt felkészülve, akkor követeli, hogy hagyjuk abba, ez egy szar sorozat, de közben alig várja, hogy lássa a folytatást. És ami a legjobb, hogy el akarja olvasni könyvben, így aztán a következő közös offunkon el fogunk zarándokolni Notthing Hill-be és megvesszük neki az első részt.
A közös offokban az a rossz, hogy nagyon hamar véget érnek és újra kezdődnek a dolgos hétköznapok, amikor nem tudok csak arra gondolni, hogy milyen jó is volt vele ez vagy az… Aztán felhívnak otthonról, hogy 16 év után el kellett altatni a cicám… majd A. hív zokogva, hogy képtelen nélkülem élni… én pedig itt vagyok ebben a koszos, tetves, hideg, rideg városban, ahol még ráadásnak helikopterek zuhannak az égből, egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése