Sinusitis

Lassan már kész orvosi lexikon leszek, illetve már pontosan tudom a rajtam előforduló összes betegség nevét. Ez most egy egyszerű pharyngitis-szel kezdődött (torokgyulladás), ami aztán viharos gyorsasággal fordult át sinusitis-szé (arcüreggyulladás). A baj csak az, hogy már egy hete tart, borzasztó magas lázzal és sokkolóan durva orrfújásokkal tartkítva. Tegnap E. pl. kijeleltette, hogy most már tutira biztos, hogy az agyamat fújom ki, mert az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ennyi pus (genny) elférjen az arcüregeimben. A legrosszabb az, hogy miattam ő sem bír aludni, mert egyrészről úgy fűtök a láztól, hogy ember legyen a talpán, aki megmarad mellettem, másrészről pedig percenkét orrot fújok, hangosan és gusztustalanul. Egyébként ennek következtében az orrom gyakorlatilag megsemmisült. Bőrkedarabok lógnak róla, sebek borítják, és vörös mint a bohócorr. Lassan ki leszek tiltva az emberek közül. Szerencsére a főnököm pontosan látta, hogy halálomon vagyok és értelemszerűen nem tett délutánra, mikor is a kedves Mentalista bácsinak kellett volna felajánlanom éjszakai szervizes szolgálataimat. Viszont holnaptól megint délután vagyok, két napig, szóval tutira összefutok majd vele, én és a megsemmisült orrom. Remélem nem ájul el, én meg nem török össze semmit.

Csak, hogy képben legyetek az összes nyavajáimmal, nőt egy corn (tyúkszem) is a lábamra, amitől tisztára pánikba estem, mert nekem még ilyenem sosem volt és megdöbbentő, de basszus ez a vacak fáj is. Én azt gondoltam, hogy ez a corn dolog csak nénikkel és bácsikkal fordul elő, már tisztára bepánikoltam, hogy néni lettem (vagy bácsi, ami azért valljuk be még rosszabb), de Barb (E. anyukája) szerint attól, hogy sokat van cipőben a lábam és folyton talpalok. Egyébként nagyon naivan azt hittem, hogy tyúkszem csak az ember talpára nőhet (én és a hülye elképzeléseim), ezzel szemben nekem két lábujjam közöt van, így a tapasz feltétele bizony két emberes manőver. Egy, aki odafogja, miközben szétfeszíti a lábujjakat, és kettő, aki ráragassza a tapaszt. Szóval igazi csapatmunka, még szerencse, hogy a tapasz vízálló és úgy ragad, mintha egész életemben ott akarna maradni, így nem kell ezzel minden nap szenvedni. Viszont csodák csodája már legalább nem fáj.

Egyébként a betegségnek van egy jó oldala is, miszerint most már teljes egészében E.-hez költöztem. Bár igazából csak a cuccaim egy része van itt, de miután visszajövök otthonról, teljes egészében ideköltözöm. A vicces az, hogy most már olyan sms-eket küldözgetünk egymásnak, mint “Hi sweetie, I am home” vagy “I will be at home soon”. Szóval hivatalosan is együtt vagyunk, ami kiverte pár embernél a biztosítékot. De sikerült ezen is túllépnünk, ezzel is bizonyítva, hogy összetartunk és valóban együtt vagyunk. Illetve sikerült rábeszélnem, hogy ne akarjon kikísérni a repülőtérre hétfőn, viszont vasárnap számára hajnalban ott lesz értem Standstaden, ami nekem nagyon-nagyon sokat jelent. És még a megsemmisült orromat is szereti.