Nos, úgy tűnik kezd meghalni a blog.com. Kár, pedig imádom ezt a blogfelületet, bár ott azért vettem egy mély levegőt, mikor a kommentek ennyire kaki módon meg lettek variálva. Most viszont nem látszanak a beállítások, a kommentjeim, a látogatások és eltűnt a fehér háttér is a posztok mögül. Szóval ha huzamosabb ideig nem változik semmi kénytelen leszek megint váltani.
Tegnap iszonyú lusta voltam, ne ítéljetek el. Az erőmből csak annyira futotta, hogy elbuszoztam a világvégére T. társaságában, lefényképeztem egy házat, sétáltam egyet a Waterlow parkban, majd hazasiettünk brassóit főzni a sok éhes szájnak. Vacsora után tettünk egy elkeseredett kísérletet arra, hogy frizbizni menjünk a parkba, de éppen zártak. Így aztán üldögéltünk egyet az egyik nem bezárt kisebb parkban, mert kedvünk nem sok volt hazamenni. Most már teljesen elszeparálódtunk a fenti bandától. Egész egyszerűen nem működünk mi így együtt. Teljesen más a viselkedésünk, a habitusunk, az életfelfogásunk. Nehéz így együtt élni valakikkel, akik nyilvánvalóan szarnak arra, hogy a másiknak mi a jó, az állandó pletykák, az üvöltözések, az éjszakába nyúló bulik pedig teljesen felőrlik az idegeinket. Ezt még tetézi a hamburgergyerek, aki 9 évesen egy papírzsepi értelmi és érzelmi szintjével rendelkezik. Szóval fárasztó. Kezdünk kimerülni. T. és Á. egy hét múlva elköltözik, HellóKitty és M. marad. Aztán ők is költöznek, vagyis M. hazamegy, én meg visszajövök HellóKittyhez. Így aztán mi négyen költözünk majd egyszer tovább. Remek lesz, de persze először kellene egy állás. Légyszi, légyszi, légyszi…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése