Ha egyszer gazdag leszek és híres és netalán tán egy csodamagazin felveti, hogy képeket csinálnának rólam, akkor azt a londoni Postások parkjában tegyék. És lehetőleg Bar Refaeli arcát és testét retusálják az enyém helyére. Szeretném továbbá, hogy mindez vagy Arthur Darvill, vagy Benedict Cumberbach ölelő karjai között történjen. Én valószínűleg egy szót sem szólnék az egész közben és nyilvánvalóan izzadnék, mint egy ló, majd a végén minden bizonnyal bőgnék is kicsit.
Hogy hogyan is leszek gazdag és híres? Ezt a dolgot persze még ki kéne találnom… De valahogy úgy tervezem, mint George Mikes, aki a világ egyetlen magyar származású angol írója volt, eddig. Én is szeretnék világhírű magyar származású angol író lenni és olyan emlékezetes mondatokat leírni, mint George a How to be an alien-ben az angolok nemi életéről, hogyasszondja: A szárazföldi európaiaknak van nemi életük, az angolok viszont csak forróvizes palackot visznek ágyba. Esetleg az is csudakarrier lehetne, hogy mondjuk én lennék Ben forróvizes palackja…
Jó, abbahagytam az álmodozást. Igazából nekem már az is maga a csoda, hogy van egy e-book olvasóm, amivel héthatáron túl is buszozhatok Mumfordot hallgatva. Ma pl. elmentem egészen a King’s Cross-ig, csak hogy olvashassak. (Üzenem a Harry P. rajongóknak, hogy a 9 és 3/4 vágányra inkább ne legyetek kíváncsiak, különbet rajzolok, mint ami ott van.) Majd onnan a Trafalgar-ra, majd a Holborn-ra és végül haza. Addigra már nagyon kellett pisilnem és azon imádkoztam, hogy legyen otthon valaki, aki beenged, mert észlány (wáááá… ez mekkora poén) módjára nem vittem kulcsot magammal. Vagyis ez így nem igaz, mert az van, hogy tegnap leköltöztem a felső szintről az alsóra és úgy elpakoltam a lakáskulcsot, hogy azóta sem találom.
Holnap pedig… nem is tudom mi lesz holnap. Vagyis tudom. Hosszú buszút az e-olvasóm és Mumford-os fiúk társaságában. Fényképek, mókusok, parkok. Ez lesz holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése