2012. augusztus 1., szerda

Carry on Réz


Oké, nyilvánvalóan rossz passzban vagyok, az “elfogyasztott” zsebkendők mennyiségéből ítélve. Illetve sikerül megijesztenem egy bácsit a buszon azzal, hogy kedvesen szólt hozzám, erre én elbőgtem magam. A. pedig egy mondatomat sem értette a zokogástól, szegény percekig csak annyit hajtogatott, hogy: nyugodj meg, minden rendben lesz.
Megint belecsúsztam abba a hibába, hogy túl magabiztosan jelentettem ki, minden rendben van körülöttem, a dolgaim alakulnak. Jelen pillanatban úgy érzem a dolgok irányítása egész egyszerűen kifolyik a kezeim közül. Kontrollálatlanul peregnek az események és rendszeresen lukra futok. Ma az ügynökség hazaküldött azzal, hogy holnap esetleg regisztrálhatok náluk. Csupán 5 órát vettek el az életemből azzal, hogy odamentem, fényképet csináltattam, aztán eljöttem. Holnap persze megint megpróbálom, mert kell a munka és ezért hajlandó vagyok órákat is áldozni az életemből, de remélem holnap útközben mindenki lökdösni fog és utálni, mert még egyszer nem szeretnék senkit megijeszteni azzal, hogy bőgök, ha kedves hozzám.
Az is van még, hogy elvileg van egy e-book olvasóm. Azért csak elvileg, mert bár egy hete van, nálam viszont nincs. Nero a molyról volt olyan kedves és elküldött nekem egy e-book olvasót, ami ki is ért ide Londonba, a város másik végén lakó leányzóhoz, akivel azóta próbálunk összehozni egy találkozót, egyenlőre sikertelenül. Pedig tudom, hogy nagyot dobna a hangulatomon, ha végre a kezemben tarthatnám. Igen, a kis dolgok is nagyon sokat számítanak ilyenkor, lám, lám a bácsi is egy életre megtanulta, hogy a kedves szavaknak hatalmuk van: mint pl. megríkatnak embereket.
A dolgok egyszerűen nem úgy alakulnak, ahogyan szeretném és kezdem elveszíteni a hitem abban, hogy jobb is lesz vagy jobb is lehet. Pedig most lenne szép felállni, mély levegőt venni és folytatni tovább. Annyi biztos csak, hogy 16-án hazautazom két hétre, aztán hogy onnan hogyan lesz a folytatás vagy miként alakul az életem, azt nem tudom. Egyenlőre az a biztos, hogy kellenek az otthoni emberek, a megszokott környezet ahhoz, hogy ezt az egészet folytatni tudjam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése