Most írni fogok nektek a szürke hétköznapokról, a száradó ruhákról, eltűnt levelekről... stb. vagyis arról milyen 10 magyarral egy fedél alatt lakni, és ez a szám még bővülni fog. Izgi lesz (nem).
Mikor beköltöztem összesen 3-an voltunk. G., aki egy 20 éves izgága srác, tele élettel és energiával. Imádom őt, legszívesebben örökbe fogadnám, mint egy kiskutyát. Fél mondatokból is megértjük egymást, egy pillantásból is simán vágjuk mit gondol a másik. A másik csávó, J. Na, ő a másik véglet. A puszta létét is rühellem ebben a házban. Áll és bámul. Közben hangosan tuc-tuc-tuc-tuc... zenét hallgat, ami nekem különben is a halálom. És a tuc-tuc megy hajnal 2-kor, mikor hazaérkezik. Hajnal 5-kor, mikor elindul munkába. Éjjel bármikor, ha hívják. Vagy ha szabadnapos, akkor egész nap. Már szóltam neki ezért, persze halálosan megsértődött és azt mondta, hoz nekem füldugót. Nagyon kedves, nem? (nem)
Aztán beköltözött a "család". Anyuka, plusz retardált, hamburgertestű kisfiú. Anyuka (K.) még haggyán... szerintem csak azért szült, hogy letudja. Soha egy ölelést, puszit nem láttam tőle, vagy, hogy foglalkozna a fiával. Általában csak ordítva kommunikál vele. Hamburger gyerek (A.), ha meglát köszön. Ez mondhatni tök udvarias tőle. De mindig. Találkozunk a fürdő előtt, köszön. 5 perc múlva a konyhában, köszön. 10 perc múlva a folyóson összefutva, köszön. Rá 3 perc múlva a kertben, köszön. Majd 5 perc múlva újból a konyhában, köszön... ugye nem kell folytatnom? Ha tehetem menekülök előle, mert nyaggat, mászik, köszön, hülyeségeket beszél, kérdez... És holnap este én leszek a bébiszittere. Szerintem, kinyírom.
Aztán a "családhoz" beköltözött a legjobb barátnő, M. Legjobb barátnő egy szót sem beszél angolul. Egy szállodában takarít, sokkal kevesebb pénzért, mint én. Azt tervezi, hogy kihozza a férjét és a gyerekét. De addig is spórol, ahogyan ő mondja. Látom minden nap, hogyan spórol. Zsinórban szívja a cigit (ami itt kint még jóval drágább, mint otthon), metróval jár (ami szintén kurva drága, ezért járok én busszal), drága kajákat eszik, mert neki kell az energia a munkához. Hát így spórol minden nap. Próbálom nem minősíteni. Általában ő érkezik haza elsőnek, leül a kertbe és szívja a cigit, miközben kurva drágáért hazatelefonálgat. Spórol.
Majd beköltözött a másik M. Ő egy kiscsaj, a szobatársam. Hasonló szállodában dolgozik, mint én. Tegnap felmondott. Ő eddig bírta a basztatást. Hogy mi lesz vele nem tudom, ő sem tudja. Nem beszél angolul. Bízik a jó szerencséjében, vagy nem tudom. Teljesen más ritmusban élünk, szóval iszonyúan próbálunk alkalmazkodni egymáshoz, aminek az a vége, hogy néha kínosan vigyorgunk egymásra. És a lenti posztban már megírtam, hogy remekül el tudunk arról beszélgetni, milyen szar is nekünk.
És most legutoljára megjöttek a fiatalok. 3-an vannak. I. a magas langaléta fiú, hihetetlenül kicsi fejjel. K. az alacsony töltöttgalamb cuki lány. H. az extrovertált, hiperaktív csajszi, aki egy napra a szobatársam volt. Ők azok, akik kijöttek úgy, hogy azt hitték lesz munka, aztán nem lett. Viszont annyira ügyesek és talpraesettek, hogy néhány nap alatt találtak melót, igaz csak takarítást, de már dolgoznak és jövő héten már lesz fizujuk is. Na, így is lehet.
Néhány napja beköltözött még egy csaj, de vele még nem találkoztam. Pénzes, mert a nagyon drága single szobát vette ki, tehát biztos nem takarít. Ebből kifolyólag nem ártana vele kicsit összebarátkozni. De soha nem látom, azt sem tudom hogy hívják. Lehet nem is létezik... bár, ez hülyeség, mert néha hallom, hogy kihúz egy fiókot, vagy matat valamit. Lehetséges, hogy át kéne mennem bemutatkozni...
Aztán volt egy kurvánk, aki a lenti nagy szobában "dolgozott". Egyébként tök jó fej volt. A kuncsaftjai meg folyton vigyorogtak. Szóval, biztosan jól "dolgozott". Majd elköltözött. Biztosan neki is ciki volt, hogy hamburgergyerek folyton köszön.
Még az első bekezdésben írtam, hogy lesz szó száradó ruhákról, meg eltűnt levelekről, de szerintem mára ennyi elég is lesz. Emésszétek, én minden nap ezt csinálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése