Ezek után felveszem az UT nevet, szólítsatok mostantól így. Amikor tegnap közöltem Anyukámmal, hogy holnap a Golders Green Krematóriumot fogom meglátogatni, valószínűleg nyelt egy nagyot, majd a következőt írta a csetfelületre: érezd nagyon jól magad. Igen, a brilliáns humoromat feltehetően az Anyukámtól örököltem.
A Golders Green Krematórium és Zsidó temető rajta van azon a listán, amit blackett-től kaptam, iránymutatásként, hogy mit érdemes Londonban úgy megnézni, hogy azt turista feltehetően sosem látta. Vagy ha mégis akkor nyilván csak olyan elvetemült, mint én. Szerencsére sikerült a túrára Rapchee-t is rávenni, mert ha az ember lánya krematóriumot látni vágyik ne menjen már egyedül. Sokáig nem esett le, hogy a lista miért szólítja a helyet akurátusan “a kedvencek” temetőjének. Nem, semmi köze nincs a mindenkinek most beugró horrorfilmhez. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a brit színház, televízió, szórakoztatás színe-java itt nyugszik, vagyis a kedvencek. Gyönyörű tégla épület, árkádokkal, sok-sok sírfelirattal. Rózsalugasok, sétányok, apró zegek és zugok, mind-mind megannyi sír. Az ember akaratlanul is suttogóra fogja a hangját, megilletődve sétál végig a kacskaringó járdákon, aprókat kuncog a itt-ott rafinált módon elejtett poénokon, mert britek ezek mind kérem szépen, képesek a legfájóbb emlékből is összekacsintós viccet fabrikálni.
Majd újból Tardis. De komolyan. Nyilván soha sem unnám meg, ha minden nap elzarándokolhatnék hozzá. A fejemben szól a főcím zenéje és hát imádom a puszta létezését is. A trumblr (facebookon is) oldalon le lehet csekkolni hogy is nézünk mi ki így együtt. Szerintem szépek vagyunk, de ezen nagyon sokat lendít a kurvadurvazöld nadrág. (Igen, fogytam. Köszönöm az én drága fogadott húgomnak, hogy mindezt majd meg fogja jegyezni kommentban. De csak 8 kilót, ami annyira nem sok, szerintem. Vagy hát igazából de, de most már mindegy. Egyébként mivel gyakorlatilag folyamatosan eszem senki sem hiszi el, hogy fogytam, pedig gyakorlatilag leesnek rólam azok a nadrágok, amiket eddig úgy kellett magamra feszegetni.)
És a legjobbat hagytam a végére, Sherlock. Rapchee-nak megvolt a cím, ahol forgatták a sorozatot és már annyiszor beszéltünk róla, hogy megnézzük, de annyiszor, hogy aztán valahogy mindig elmaradt. Most viszont a környéken jártunk (igazából nem, de majdnem), így nem lehetett elmenni mellette. Egyből megtaláltuk. Nem volt itt hezitálás, mint a Reichenbach Fall esetében. Ott van. Úgy, ahogyan a filmen ismerjük. Pont úgy. Tökéletes. Kis mellékutca Speedy felirat, és egyébként kiadó. Nem, ezt most nem gondoljuk tovább, nyilván csillió-millió pénzt kérnek érte, de azért mekkora flash lenne abban a házban élni, ahol minden ősszel Benedict Cumberbach fogja meg a kilincsedet és tesz úgy, mintha hozzád érne haza épp… ohhh… ahhh… (fuck…)
Jah, és még Pán Péter és sirálysor. Ezt most még nem értitek, de amint enged képet feltölteni a Flickr azon nyomban megértitek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése