Remélem mostantól új fejezet kezdődik londoni tartózkodásomban. Kezdjük ott, hogy holnap elköltözöm. Lesz egy szobám, saját fürdőszobával és egy zsidó családom. Nem véletlenül hangsúlyoztam ki, hogy zsidó. Ugyanis mostantól kóser kaját fogok enni. Mert tartják a szabályokat, ami nekem nyilván furcsa lesz és nem magától érthetődő. Remélem minőségi változás lesz vagy ha nem... akkor megint váltásra kényszerülök.
Most egy kicsit nyugisan szemlélem jelenlegi helyzetemet. Leginkább azért, mert úgy tűnik van élet a szállodán kívül is. Vagyis elvileg mehetnék a Mekibe is dolgozni, hambit és wrapot készíteni, illetve nanny lehetek egy zsidó családnál. Hambi, nanny... hambi, nanny... hambi, nanny... A két nem álmaim munkája közül hogyan is válasszak? Végül győzött a józan ész és a karácsony. Hogy hogyan kerül ide a karácsony, jogosan kérdezhetitek. Hát úgy, hogy elvben 7 nap szabim van erre az évre, ha bejelentett munkában tolom. Tehát olyanról álmodni sem lehet, hogy a karácsonyt a szeretteid körében töltöd. Viszont, ha nannyként vállalok munkát, akkor vannak szünetek, pl. mikor a család nyaral, vagy karácsonykor. Több szabadidő, nagyjából ugyanannyi bér, hasonló magasságú stressz-szint... mérlegel... mérlegel...
És dönt. Nagy sóhajtás ez most. Nagyon negatív posztot is tudnék írni a volt munkahely színéről, fonákjáról, miértekről. Megértem az ő álláspontjukat is. Soha sem voltam jó szobalány, lassú voltam, szétszórt és bizonytalan, allergiás a vegyszerekre. Szerintem örültek, hogy megszabadultak tőlem. Én meg örülök, hogy megszabadultam tőlük. Jó volt viszont elindulásnak, ezt leginkább a Mekis interjún láttam. Nekem már volt NI-m, bankkártyám, lakcímem, ha kell referenciám. A manager úgy szórta ki a jelentkezőket, hogy egy pillanat figyelemre sem méltatta őket. Nincs NI? Mehetsz. Nincs bankkártya? Mehetsz. Lakcím? Mehetsz. Referencia? Nem érdekel, hogy most jöttél Angliába, mehetsz is haza.
Piszok nehéz elindulni, kell hozzá jó sok pénz, borzasztó sok kitartás, végtelen hit önmagadban és baráti támogatás. Enélkül most nem lennék itt. Remélem, hogy ezután már jobb jön. Ha nem, az sem baj. Mert van élet a szállodán kívül is. És itt az a mondat, amit Krisztától loptam: Tudatosan nem rongálom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése