2012. július 16., hétfő

Do like a Jewish


Oké, jelenleg tanulom a mindenféle fura dolgokat, a két mosogatógép, két tűzhely, két oldalra pakolunk, hasonló cuccokat, amik mégsem hasonlóak használatát. Kék a tej, piros a hús. Véletlenül sem keveredik. Külön a felnőttek cucca, külön a gyerekek cucca, de az is két fele szeparálva hús, tej. Véletlenül sem keveredik. Illetve a gyerekeknek különböző színük van, Ben a sárga, Salamon a zöld vagy a kék. Azt még nem mertem megkérdezni, hogy akkor a bolognai-ra nem tesznek sajtot, vagy tesznek, de akkor a maradékot elássák a kertben a tányérokkal együtt, vagy egyáltalán nem esznek ilyen dolgokat, ahol a hús a tejfélével keveredik. Gyanítom az utolsó. Bár tény és való a én nem teszek sajtot sem a bolgnai-ra, sem a milánóira, leginkább lustaságból, vagy azért mert nincs otthon olyan sajt, amit én is megehetnék.

Aztán még az is van, hogy apuka mindent azonnal és elvágólag akar, míg anyuka szerint hagyjam a fenébe, majd megcsinálom holnap vagy azután. Én meg utálom halasztgatni a dolgokat, leginkább megcsinálnám azonnal, de azt azért még sem lehet, hogy minden nap fényesre suvickolom mind a 200 négyzetmétert. Szóval anyukának van igaza és majd holnap, vagy azután. Illetve egy darabig még jár egy csaj takarítani péntekenként. Így az is lehet, hogy az egész ház kitakarítása majd rá marad. Én nem bánom, őszintén, hiszen elvileg csak nanny vagyok, az más kérdés, hogy azt mondtam szívesen megcsinálom a takarítást plusz pénzért.

A kiscsávók elég vadak, de egyébként jófejek. Gyanítom, hogy csak az első hét lesz ennyire durva, aztán megszokják az arcom és már nem leszek olyan érdekes, mint most. A szobámat zárnom kell, a család kérése, de nekem is jó, mert így nem kell folyton a gyerekeket kitessékelni, vagy azon aggódni, hogy belematatnak a dolgaimba. A cipőket a szekrényben kell tartani, ez nekem kissé (nagyon) fura. Én nem akarom, hogy a ruháim lábszagtól legyenek illatosak, köszi szépen. Így aztán likvidáltam őket a saját fürdőszobámba. Azért érzitek ugye: saját fürdőszoba. Ez azért már minőségi javulás a másik lakáshoz képest.

Illetve tegnap olyan sonkát ettem, ami után megnyaltam a tíz ujjamat. Ahhh... mennyivel másabb az ha minőségi kaját tolhatok az arcomba, mint paradicsomos babot. Azért a kekszeimről nem mondok le, azt megveszem magamnak. Meg a nutellát. Ez a két kaja, ami ugyan nagyjából a szemét kategória, én mégis imádom és kell.

A környék csendes, de vannak kutyák. És kutyákat sétáltató emberek. Bár a szívem facsarodik belé, nekem fontos, hogy lássak más élőlényt is, mint ember. Az utca csendes, kb. 50 ház. Sara - az anyuka - múlt héten megszámolta, hogy az utcában 14 db 6 éves kisfiú lakik, ami azért nem semmi. Azt is tudom, hogy rajtam kívül még 3 magyar csaj van az utcában, au-pairek, mind fiatalabbak nálam. Néha elgondolkodom, hogy miért is engem választottak. Valószínűleg azért, mert idősebb vagyok, ezzel azt gondolják, hogy nagyjából felelősségteljesebb is. Ezt a részét majd meglátjuk, mert én nem gondolnám, hogy okos, ügyes felnőtt vagyok. Főleg, ha belegondolunk, hogy a szülőkkel nagyjából egykorúak vagyunk és náluk lakom, eszem a kajájukat, vigyázom a gyerekeikre, ahelyett, hogy már a sajátomat dajkálnám. Szóval ennyit arról, hogy ki az ügyes, okos, felnőtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése