A nap eleje nagyjából mindig úgy kezdődik, hogy valami oknál fogva buzi nehéz kijutni a házból. Mármint reggeli, csevej a többiekkel, matatás, készülődés aztán valahogy 10 óra lesz, aztán meg 11... és elment a délelőtt azzal, hogy semmivel. Pedig már milliószor megfogadtam, hogy időben felkelek, időben elindulok be a városba, hogy mindenre jusson idő, amit meg akarok nézni, aztán meg...
Most is ez volt. Bár hősként fél 11-kor távoztam a lakásból, vissza sem néztem. Ami nem igaz, mert a buszmegállótól vissza kellet mennem a fényképezőgépért, hogy a sok éhes szájat legyen mivel betömni. Igazából ez egy nem előre letervezett nap volt. Mármint azt tudtam, hogy mit akarok és hogyan jutok el oda, csak arra nem számítottam, hogy elalszom a buszon és tennem kell még egy kört. De aztán sikeresen odaértem, időre. Mert, hogy a neten fent van, hogy mikor emelik fel a híd két felét. Mondom le van írva... az már más tészta, hogy valami oknál fogva mindez csak egy óra múlva következett be, mikor is pont ott álltam ahol Bonesék üldögéltek abban a bizonyos Bones részben. És akkor felnyílt. Egy kb. akkora ladiknak, mint egy lavór. De nem baj, mert öltönyös emberek és kisestélyis hölgyek álltak rajta, akik hangosan éjjeneztek, mikor áthaladtak a híd alatt.
A Tower-t csak kívülről jártam körbe, ez is fent van a "must to do listán", de úgy éreztem nem most jött el az ideje. Viszont szép és ahogy néztem simán egy napos program. Aztán megebédeltem egy Starbacks-ban. Tudom, tudom én is puccoskodom. De az volt a legközelebb és éhes voltam, meg pisilnem kellett, ami mindig egy kardinális probléma nálam. Szóval az ügy érdekében kénytelen voltam megenni egy finom, paradicsomos, csirkés melegszendvicset és rátolni egy fasza limonádét.
Az utána következő terv az volt, hogy elmegyek Chelsea-be és fényképezek, házakat, lepkét, virágot... stb. Aztán jött a 15-ös busz és keresztülhúzta a tervemet. Ugyanis amolyan régi vágású, platós, csillingelős busz volt, amilyet eddig csak filmeken láttam, így muszáj volt azzak menni, ezt Ti is megérhetitek. Így aztán Notthing Hill-en kötöttem ki, ami igazából nem is volt akkora baj, mivel egy vintage stílusú busszal egy vintage stílusú könyvesbolthoz érkeztem, ahol igen baráti áron hozzám kéretőzőtt Az időutazó felesége és egy eddig beazonosítatlan Gerald Durrell könyv (Halak jelleme). A könyvesboltból kijőve aztán olyan heavy rain kapott el, hogy az esernyő is megmakkant bele egy kicsit. Persze én egy hős vagyok és azért végigsétáltam így a Portobello Road-ot. Majd Rapchee hívott, hogy merre járok, én meg mondtam teljesen szőke nősen, hogy nem tudom, mert éppen egy mellékutcában álltam, egyik kezemben esernyő, a másik kezemben fényképezőgép, a harmadikban meg telefon, a negydikben meg táska... Aztán kitaláltuk, hogy menjek vissza Notthing Hill Gate-re és ott találkozunk. Szerencsére időben jött, mert találtam egy könyvesboltot, ahol diszont áron árultak vadi új könyveket és éppen nyúltam is egy felé, mikor megcsörrent a telefon, hogy itt van és éhes.
Ami szuper, mert én nagyjából mindig éhes vagyok, ha nem akkor valami bajom van. Így betértünk egy helyi falatozóba fish and chipsszet enni. Ami nem volt rossz, bár a hal kicsit túl sok olajat ivott. Majd újból körbejártuk a Portobello Road-ot, ahol szembetalálkoztunk Starknéval. Persze először nem tudtam, hogy ő az, Rapchee meg éppen nem látta, így én csak percekig azt hápogtam, hogy: istenem, tudom, hogy ki az... de nem tudom, hogy ki az... jaj-jaj, de tudom... nem tudom... majd csak kiböktem végre, hogy Starkné (Catelyn Stark – Michelle Fairley a Trónok harcából). Bár még most sem hiszem nagyon el, pedig esküszöm, hogy ő volt. Majd, hogy még nagyobb legyen az öröm, találtunk egy Kossuth Lajos emléktáblát is. Elvileg valahol Battersea-ben van egy Kossuth Lajos utca is, ami igazából csak egy zsákutca kb. 5 házzal, de ígérem egyszer azt is meglátogatom.
Aztán buszozás, mert buszozni jó. Vissza a Tower-hoz, megnézni, amint a hidat megint felemelik, miközben ki van világítva. Keveregni a szűk utcákban, rájönni, hogy minden igazából tök közel van csak a megfelelő buszmegállót kell megtalálni. London gyönyörű és megfelelő társasággal még istentelenül vicces is, illetve rá kell, hogy jöjjek TV-kocka vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése