Ez van mikor nem hallgatunk azokra bizonyos belső hangokra. Elmondom nektek a belső hang: élet, erő, egészség. De legfőképp megvéd a kudarcoktól, ami nagyon fontos a mostani enyhén szólva is kicsit kilátástalan helyzettől. Tatalya-nak és Mmsinek működtek a belső vészcsengői, nekem viszont nem. Így most azt van, hogy a régi szobám szobatársas magányában ülök és körmölöm ezt a blogbejegyzést arról, hogy megtörtént az a rémisztő dolog, amitől azóta aggódom mióta elindultam otthonról: munkanélküli lettem.
Rapchee szerint ez nem a világvége itt Londonban, mert aki akar az bizony talál munkát gyakorlatilag napok alatt. Így próbálom én is ezt az attitűdöt követni. Nem halálra aggódni magam, gyógyítgatni az allergiáimat, a leesni készülő lábujjamat és rengeteg csokit enni a bizonyos boldogsághormonok miatt. Legalább ezért legyen nekem jó, ha másért nem is.
Arról, hogy mi történt, hogy történt, nem akarok írni. Ne is kérjétek. Tegnap összecsomagoltam és eljöttem. Azóta már sokat nevettem, sírni még nem sírtam, tehát jól vagyok. Csak aggódom, az aggódás pedig nem tesz jót a bőrnek. Ezért most mosolyra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése