Ma reggel a buszon igen harapós kedvemben voltam, egy turistának is csak foghegyről válaszoltam, holott én nagyon aranyos tudok lenni velük, mert imádom őket. Csak akkor nem, mikor metró térképpel a kezükben próbálnak tájékozódni a felszínen. Ne, komolyan, ezt ne. Értem én, hogy a belvárosban egymást érik a metróállomások, de a külvárosban már nem így van. Trust me. Ha hosszabb időt kívánsz Londonban eltölteni, mint 3 nap, vegyél térképet. London A-Z. Mert London kurva nagy és ha 3 napnál több időt szánsz rá, akkor nyilván nem csak a London Eye-t és a Big Ben-t akarod látni.
Ez a hölgy is ilyen volt, mutogatta nekem a metrótérképet a buszon, hogy Notthing Hill Gate-re szeretne eljutni, de mindenképp busszal. Azt még tudni kell, hogy mindezt 3/4 órányi buszozásra a központtól, ahonnan elvileg még egy óra buszút Notthing Hill. Szóval istentelenül messze voltunk mindkettőnk végcéljától. A lerázós dumám az volt, hogy menjen metróval, ott van a METRÓtérképen. Majd beültem és a könyvembe temetkeztem. Stephen Fry homoerotikus novellája kellően elterelte figyelmemet néhány percig, amikor is azt látom, hogy a hölgy az előttem ülő fiatalembereket zsibbasztja. Nem, ők sem tudták melyik busz megy Notthing Hill-re. Emberek, az ilyet senki sem tudja. Megnézzük a buszmegállóban. Van térkép, vannak tájékozódási pontok, feliratok, táblázat. Így csinálják a londoniak. Senki sem tudja fejből a buszmenetrendet, csak Sherlock Holmes, de mint tudjuk ő szociopata, szóval ő meg ezért nem adna választ a néninek.
Végül mivel láttam, hogy ez csak egyre rosszabb lesz, felajánlottam a hölgynek, hogy segítek, mivel egy helyen fogunk leszállni. Ezen felbuzdulva annyira megörült, hogy át is ült mellém legott. Így innentől 4-esben folyt a társalgás, mivel az előttem ülő fiatalemberekről időközben kiderült, hogy lengyelek, róla meg, hogy magyar vagyok. Így aztán megemlegettük a gulyást, a borokat és a kurvát. Ennél a pontnál hamar röhögésbe fulladt a dolog, a hölgy persze nem értette, de sikerült elmagyaráznunk neki, hogy ez az egy csúnya szó mindkét nyelveben megtalálható. A srácok hamarabb leszálltak és sok szerencsét kívántak a munkakereséshez.
Immár kettesben utaztunk tovább, mikor is a hölgy megkérdezte, hogy akkor én ugye Amerikában tanultam meg ennyire jól angolul. Most rajtam volt az elképedés sora.
1. Mi az, hogy jól? Én iszonyú szarul beszél in english.
2. Életemben nem jártam még Amerikában.
Meg is mondtam a hölgynek, hogy bocs, szarul beszélek angolul és még életemben nem jártam Amerikában. Erre viszont ő nézet rám kistányér nagyságú szemekkel (már amennyire egy ferde vágású szem képes kistányér nagyságúra nőni). Szerinte ugyanis iszonyú durva amerikai akcentusom van, kb. mintha ott nőttem volna fel. Mondtam neki, hogy ez nyilván az amerikai filmek “hibája”. Hiszen azt hallottam legtöbbször otthon, az angol akcentust igazából értem, de nem beszélem, ahhoz nagyon sok évet kellene itt kint eltöltenem, hogy menjen.
Később, mivel még mindig kurva messze voltunk a céltól, megpróbált rábeszélni, hogy menjek ki Amerikába, mert nekem igazán ott lenne a legjobb. Mondtam neki, hogy ilyenekkel ne szórakoztasson, mert én vagyok az az ember, aki simán fogja magát és elmegy Amerikába, ha az mondják neki, hogy ott jó. Nyilván jó, nem véletlenül vágyom Alaszkába. Beszélgettünk még sok mindenről, főleg Amerikáról, majd felraktam a nénit a megfelelő buszra, én pedig eliszkoltam munkát keresni.
Jártam sok helyen, beadtam sok helyre. Egy hős vagyok az amerikai akcentusommal. A nap levezetéseként elugrottam Hampstead Heath-be, ami arról híres, hogy… nyilván sok mindenről híres, de nekem azért híres, mert néhány éve még ezen a környéken lakott Benny. Hampstead Heath nem tévesztendő össze Hampstead-del, ami egy fuckin’ posh környék, a londoni milliomosok, billiomosok, trilliomosok gyűjtőhelye. Hampstead Heath ennek egy kisebb kerülete, amin még érződik Camden bohósága, hippisége, ugyanakkor Hampstead előkelősége. Rengeteg tó, park található benne és itt van London legmagasabb pontja a Parliament Hill, illetve a nagyon híres Highgate temető. Szóval mégis sikerült összefoglalnom miről is híres, főleg azért mivel ezek az én Ben-em kedvenc helyei is. És hát el kell, hogy mondjam jó ízlése van az én drágámnak. Persze nyilván már nem lakik itt. Vannak találgatások, hogy esetleg átköltözött Hampstead-be, de én nem hiszem. Szerintem visszaköltözött Kensington-ba arra a környékre, ahol gyerekkorában élt. Ami biztos nem volt nagyon durva szakítás, mivel Kensington is egy igen drága és előkelő hely, kicsit több tégla épülettel, mint Hamstead.
Hampstead Heath egyik tavának partján ülve éppen belemerültem Adrian füllentéseinek és homoerotikus képzelgésének világába, mikor megjelent mellettem Holly kacsákra vadászva. Gazdája is követte, megpróbálva őt hazafelé teregetni. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem, megsimogathatom e Holly gyönyörű kávé színű bundáját. Mi kutyások fél szavakból is értjük egymást, de szerintem a hölgy nem is tudja mekkora örömet szerzett nekem azzal, hogy megölelgethettem és megsimogathattam Hollyt, aki volt olyan kedves, hogy egy nagy nyálas csókot is nyomott az arcomra. Pár szót beszélve kiderült, hogy ő is amerikainak gondolt. (Amit én már nem is merek továbbgondolni…)
Fájó szívvel búcsút intetettem Hollynak, Hempstead Heath-nek és hazabuszoztam, oda ahol holnaptól Olimpia. Bele sem merek gondolni, én az amerikai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése