Ma feltett szándékom volt, hogy ha kell ölre megyek a csekkemért. Ehelyett sírtam egy keveset dühömben, viszont sikerült mindezt nem nyilvánosan, csak csendes magányomban abszolválnom és már ez is haladás. Viszont ehhez a mérhetetlen stresszhez képest sikerült időben a bankba érnem, ahol Anitával elbeszélgettünk az idő múlásáról, a gyerek vállalásról, az elveszett (wc-be estett) telefonokról miközben azért számlát is nyitottam. London egy kisváros bizony mondom néktek. Magyar nyelvű adminisztrátor áll rendelkezésedre a bankban, szóval ez azért nem semmi.
Bár ott azért kiderül, hogy London mennyire nem kicsi, mikor egy interjú időpontot beszélsz meg másnapra és kiderül a tfl-t nézve, hogy csupáncsak röpke másfél óra az út a munkahelyemtől odáig, plusz majd hazafelé még egy óra. Szóval, hát nem kicsi.
És végül legnagyobb megelégedettségemre legyen szólva, hogy két nap könyörgés - csendes sírás - után végre sikerült aláírniuk a csekkem, nekem meg sikerült be vinnem a bankban Rapchee-val. Most már csak az a szívás, hogy van pénzem, de nincs. Mert cirka 5 nap mire rákerül a számlámra, így a landlordnak még bizony várnia kell a sorára. Ami engem nem különösebben izgat, mert egy hétig nem volt net és ez most a revans, vegyük úgy.
Aztán pedig feneketlen könyvéhségemet kiszolgálva regisztráltam magam a könyvtárba. Mert itt ingyé van és 3 hétre 20 könyvet vehetsz ki. Érted? 3 hét=20 könyv. Nem, ti ezt el sem tudjátok képzelni. Én sem. Még szerencse, hogy angolul nem olvasok gyorsan, így ez a lehetőség bár megragadta a fantáziámat azért nem annyira, hogy első körben ennyi könyvvel a hónom alatt távozzam. El sem hiszitek, de csak két könyv van nálam és persze még ki tudja mennyi, hála a magasságos e-bookoknak. Szerintem ideje egy olvasót beszereznem. De előbb a pénzemet akarom és a csini bankkártyámat és utalni akarok pénzt az Anyukámnak, magamnak és azt akarom, hogy ujjak keresztbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése